Menü

Logopédiai fejlesztés

 

Mikor forduljunk logopédushoz?

A gyermeki nyelvfejlődés nagyon “egyszerűnek” tűnik- a csecsemő előbb gőgicsél, aztán gagyog; egy eves korára  kialakulnak az első, kezdetleges szavak, majd ügyesen egybe is fűzi azokat és szószerkezeteket alkot 2 éves korára. S mire eléri a 3éves kort, már rövidebb mondatokban beszél. Ovis korban már rohamosan fejlődik a  szókincse, tanul el új kifejezéseket társaitól (olykor-olykor a szülők “nagy örömére”), és mire iskolába lép, már választékosan fejezi ki magát, kifejezi érzelmeit és kéréseit; valamint már megérti a körülötte zajló kommunikációk mögöttes tartalmait is.
Viszont előfordul, hogy  ebbe a folyamatba egy kis zavar  csúszik, kisebb-nagyobb nehézségeket okozva a gyermeknek.
De mik is lehetnek ezek, és hogyan lehet szülői szemmel észrevenni?
Természetesen nem beszélhetünk egy olyan “egységes nyelvfejlődési útról”, ahol minden gyermek azonos idő alatt azonos utakat jár be- az egyéni különbségek mindenhol jelen vannak a gyermek nemétől, habitusától, és egyéb személyi adottságaitól függően.
Azonban vannak jelek, amelyekre érdemes mindenképpen odafigyelni tipikusan fejlődő gyermek esetén is.

Ha a gyermek dadog.

Ez a jelenség sajnos nem kap akkora hangsúlyt a mindennapokban, mint amekkorát érdemelne, pedig a dadogás a gyermek személyiségének több síkját is érinti.
Fontos tisztázni, hogy a dadogás több helyzetben kialakulhat.
Beszélhetünk élettani dadogásról, ami a gyermekek 3-5 éves kora közt alakul ki/áll fenn, ám ezt a gyermek “kinövi” 6 éves korára. Ennek hátterében a gyors gondolkodás, és a még ügyetlen motorium (artikulációs készséges) diszkrepanciája áll- tehát a gyermek gyorsabban gondolkodik, mint ahogy ki tudná mondani a szavakat. Ekkor kialakulhat dadogás, vagy más szóval a beszéd folyamatosságának a zavara.
Viszont a dadogás kialakulhat különböző pszichés folyamatok hatására is-például magas fokú szorongás-, ekkor már nem elég pusztán a logopédiai terápia, hanem pszichológus bevonása is szükséges.

Ha a gyermek “pösze”.

Természetesen itt nem arról van szó, hogy elvárjuk a gyermektől 3 éves korára, hogy tisztán ejtse az összes beszédhangot. Viszont ha azt tapasztaljuk, hogy a gyermekünk beszéde 4,5-5 éves korára sem tisztult ki teljesen, érdemes foglalkozni a próblémával. Persze sok esetben a gyerekek nagyon aranyosak, amikor beszédhibával beszélnek, de sajnos sokkal nagyobb gondot/gondokat okozhat a beszéd-és nyelvi fejlődésében, mint gondolnánk. Többek között melegágya lehet különböző tanulási zavaroknak, nyelvi zavaroknak.
Ha a gyermek beszéde grammatikai hibákkal tarkított.
Itt is mindeképp ki kell hangsúylozni az életkori sajátosságok fontosságát valamint  személyi különbségeket.
Viszont érdemes szem előtt tartan, hogy a jelentéktelennek tűnő grammatikai (pl. ragozási) hibák különböző nyelvi zavarok előrejelzői lehetnek.


Ha a gyermek nem jól hall.

Fontos észrevenni a különbséget a “nem akarja meghallani”, “nem figyel”, és a “nem érti” között. Ha azt érezzük, hogy a gyermek nem hallja meg a hozzá intézett beszédet (pl. játék közben nem hallja meg a nevét), vagy sokszor visszakérdez, és ezért rövid, tömör, egyszerű mondatokban kell hozzá beszélni, érdemes elmenni hallásvizsgálatra. Ha a vizsgálat eredménye negatív, javasolt beszédértési vizsgálatot elvégezni- mivel az ép hallás nem garantálja, hogy a gyermek beszédészlelése is rendben van. Egyszerű gyakorlatokkal ez az állapot fejleszthető, viszont ha a terápia nem kezdődik meg minél korábban, annál nagyobb nehézségekez okozhat a későbbiekben-például az írás, olvasás elsajátítása folyamán.

Ha a gyermek nem érti a körülötte történő kommunikációt, helyzeteket.

Fontos észrevennünk, ha a gyermek nem, vagy csak nehezen érti a körülötte történő komunikációt, nehezen igazodik el a mindennapokban ép hallás ellenére is, mert ez beszédészlelési, valamint beszédértési zavarra utalhat. De mik is jelezhetik ezt?
Ha a gyermek “nem figyel” a mindennapi élet különböző színterein, valamint nem érti meg, amit monadnak neki. Például ha nem figyel fel a nevére, “nem hall meg kéréseket”, nem csinálja meg, amit kérnek tőle.
Ennek a nehézségnek a felismerése igen nagy gondot okoz a szülőknek, mivel nehéz annak az elkülünítése, hogy a gyermek nem hallja, vagy nem akarja hallani. Érdemes szülőként trükközni- ha a gyermek nem reagál a hozzá intézett beszédre (pl. játék közben), érdemes egy számára csalogató dolgot mondani (pl. hoztam neked csokit) ugyanazon a hangszínen/tempóban, és várni a reaákciót.

 

< Vissza